1948
2020. július 11. írta: takacsvera46

1948

1948.jpg

Ez még abban az időben volt, amikor az ember bácsis pénzt kunyerált a felnőttektől, mert egy bácsis pénz, az már nagy érték volt (50 filléres rajt egy meztelen munkás, kalapáccsal) Már a 20 fillérért is lehetett őzike csokit kapni! A 10 fillérért is biztos lehetett valamit kapni, de arra nem emlékszem. A legkisebb pénzre, a lyukas 2 filléresre meg csak úgy, hogy a munkások a smici sapkájuk antennájára húzták. Komoly dolog volt az. Hamar ki is szakadt az a felálló kis farok a sapkából és lyuk maradt a helyén. Az nagyon menő volt. Szeretett volna olyant az ember, mint gyerek, de a szülők hallani se akartak róla. Ilyenek.
Bogláron laktunk az állomáson, vasutas gyerekek. Nem féltünk a sínektől, a vonattól, a patkányoktól, sőt még az oroszlántól sem, ez könnyű volt, mert nem is láttunk oroszlánt, de azt biztosan tudtuk, hogy nem félnénk tőle egy cseppet sem, viszont a piócától nagyon féltünk. Kiszívja a vérünket! Tudtuk, hogy van megoldás, mert tejjel, vagy sóval eltávolítható. Mondták. Ezért elhatároztuk, hogy mindig hordunk magunknál – hát tejet nem, mert az kidől, meg megissza az ember -, de só az lesz nálunk, a fürdőruhánkba varrva egy kis zacskóban, s ha a pióca ránk tapad, hát lesózzunk magunkról egy perc alatt. Különben nagy baj van, kiszívja a vérünket.
Félni, ezen kívül csak az orvostól féltünk, én legalábbis. A Benő azt mondta, hogy az orvosok hülyék, és be ne tegyék ide a lábukat. Ő tudta, mert volt az anyukájának egy orvosszeretője, és onnan tudta, hogy az apukája mondta. Azt mindig beszélték a felnőttek, hogy a horvátjucinéninek van szeretője, de az minket egyáltalán nem érdekelt, de a benetegyékidealábukat, az már valami, és azért az orvostól jobb volt félni, meg az különben is fáj.
Az nagy baj volt, amikor a szomszéd kisfiú, Imike, agyhártyagyulladást kapott, és az orvos nem tudott bejönni hozzá, mert én kulccsal bezártam a lépcsőház ajtaját, és a kulcsot elrejtettem a pincében, a fűrészbak alá. Miután betörték az ajtót, sokat imádkoztunk, hogy Imike életben maradjon, mert azt mondta az orvos, hogy ha megéri a reggelt, megmarad, mert most van egy külföldi gyógyszer, a penicillin csak el kell menni érte, Tisztviselőtelepre, ő odaszól, 200 Ft. (A forgalmista havi fizetés 350 ft. volt) Apukám biciklizett át érte, bemondta a jelszót, adták a gyógyszert, adta a pénzt, Imikét beinjekciózták, mi a Panni nénivel elmentünk a templomba és Imike meggyógyult, megélte a reggelt, vagy az ima, vagy a penicillin hatására.

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvankepev.blog.hu/api/trackback/id/tr7815984898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.