1954
2020. július 11. írta: takacsvera46

1954

1954.jpg

Az Apu elvégezte a főnöki tanfolyamot. Áthelyezték. Előléptették. És mi elköltöztünk Boglárról Tabra, egy poros kis faluba. Egy tehervagonba pakolták minden holminkat és minket is. Ültem a felfordított kanapén és bőgtem. Földvárig. Se Balaton, se barátok. Se nyaraló rokonság. De hol is nyaraltak volna? Akkor meg minek? Ketten maradtak a sokból ők Tabon is megnézték hogy vannak az Erzsiék. Az igaz rokon kanizsai unokatestvéreim a nyarukat örömmel töltötték a faluban, és hogy ne legyenek olyan durvák az elvonási tünetek Anyukám halastóátúszó versenyt rendezett nekünk. Persze a fiúk feltalálták magukat. „belspedeztek” vagyis összebarátkoztak a kocsisokkal és járták a falut, hajtották a lovakat. Ezeket a "szódáslovakat", szélesvállú bivalyerős muraköziek, nem nagyon zavarta ki ül fenn a bakon, tudták az utat. Vitték, hozták a szenet, fát, gabonát, szódásüvegeket. Jó móka volt. A fiúknak. Velem nem sokat törődtek. Nem voltam elég vagány, nem csináltam tiltott és vakmerő dolgokat. Meg magasabb voltam Péternél, aki egy hónappal idősebb nálam, s amíg ez nem változott, nem szívesen mutatkozott velem. Pl. korcsolyázni is azért nem tudok, mert amikor elküldtek bennünket, hogy tanítson meg korcsolyázni, akkor inkább elhívta az osztálytársamat, a KAtit, aki alacsonyabb volt nála és nagyon helyes, érthető hogy vele korcsolyázott. Én meg Dinnyés ülhettem a hidegben a nádas szélén, mert annyi korcsolya nem volt, hogy nekem is jusson.
A mocsárban gyakoroltak, a nádas között volt egy kis szabad jégfelület. A Kiskoppány néha kiáradt és abból lett a mocsár. Ez egy semmi kis patak az év legnagyobb részében, de néha egy jó nyári zápor után a nagy vízgyűjtőjéből annyi eső szaladt össze, hogy megáradt. Ezen a nyáron is. "Mint az őrült ki letépte láncát". Térdig ért a víz még az állomásnál is. Ölben hozták le az utasokat a vonatról. A fiatal forgalmisták. A női utasokat főként. Két napig tartott. 4 métert emelkedett a víz. Pont aznap mentünk vendégségbe délután a falu másik végébe. Mire vége lett a felhőszakadásnak és estére hazaértünk már a pincénk is tele lett vízzel.
A Bodrogi bácsi váltókezelő és sorompóőr  a patak parton lakott az őrházban, nem volt otthon a zuhatag idején, és  szegény tyúkjai mind megfulladtak, mert korán bezárta őket, mielőtt elment a kocsmába, mint mindig. Mikor hazajött kiszedte őket az ólból, gyorsan megfőzte pörköltnek. Kihirdette a kocsmában, hogy mindenkinek ad belőle, aki hoz 1 fél liter bort. Legalább

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvankepev.blog.hu/api/trackback/id/tr8815986218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.