A Süsü úgy született, hogy hallgattam a rádiót egyik délután. Mesejátékot adtak. Süsü, a sárkány volt a címe. Jaroslav Nastosijevic írta, egy szerb író. Bodrogi Gyula volt a főszereplő. Nagyon bájosan játszotta a szerencsétlen sárkányt, aki annyira szerelmes volt a királylányba, hogy mikor meglátta, azonnal elájult, és annyira szerencsétlen volt, hogy egy kőre esett, és beverte a fejét. Nagyon tetszett. Abban az időben a bábfilm készítés a szerkesztőség fő profilja volt, sokféle mese készült, de legtöbbje hagyományos népmese feldolgozás. Szépek, tanulságosak, de… Elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, milyen jó lenne bábfilmre vinni ezt a bugyuta sárkányos történetet tele humorral, helyzetkomikummal, sok zenével
A Gyermek és Ifjúsági Főszerkesztőségen szigorúan leosztott feladatokkal osztályok működtek. Én a Gyermekosztály aktuális rovatának voltam a szerkesztője. Ez azt jelenti, hogy nem volt jogom bábfilmeket készíteni. Ez nem zavart különösebben. Mentem az osztályvezetőhöz, Pápai elvtárshoz, hogy mit szólna, hogy csinálnánk egy ilyen kis bábfilmecskét ebből a történetből, persze átírva kicsit.
Hát, hogy azt nem lehet, mert arra van dramaturgia, annak vezetője, mi nem tévé játékokra vagyunk szakosodva. Jó persze, de mégis, csak fél óra az egész, a dramaturgia évekig elhúzza, nem szereti, ha másnak jut eszébe valami stb. Rágtam a fülét. Ez nem lett volna elég, ha nem lett volna egy kis elszámolnivalója a dramaturgia vezetőjével, gondolta tör egy kis borsot az orra alá, úgyhogy belement .
Persze a fél órácskából 1 óra lett, az 500 ezerből 4 millió, ám ha egy produkció elindul, akkor már megy, főleg abban az időben, amikor a pénz csak papíron számított.
A legfontosabb volt a megfilmesítési engedély megkaparintása azaz a jogok megszerzése után a stáb összeszervezése. Író kellett, aki tévésíti, bábosítja a történetet. Íróról íróra szálltam, mint a pillangó, de nem sikerült a megtermékenyítés. Mígnem Pápai eszébe jutott Csukás. Akivel nagy tervei voltak. Csukás azideig a Gyermekosztály szerkesztője volt a Hétmérföldes Kamera c. úttörő híradót szerkesztette, de pont elege lett a kulimunkából, és kilépett a tévéből és elhatározta csak írásból él majd. Alapot adott neki erre a Mirr Murr a kandúr c. zseniális mesekönyve. Szerencsénkre megtetszett neki Süsü története, és lelkesen írta újra a történetet. Persze viták veszekedések, változatok, és újabb változat, ez most már nagyon jó, csak azt kellene még, a dramaturg mint tudjuk a legkellemetlenebb foglalkozás az összes közt, mert miért ez és miért az és hogyan kapcsolódik és .. ... ahogy kell. Bekapcsolódott a munkába Szabó Attila a bábfilm készítés mestere, végletekig precíz rendező, aki szívét lelkét Süsünek adta, ugyanúgy ahogy Lévai Sándor, aki kiemelkedően tehetséges báb és díszlettervezője volt akkor a televíziónak. Zeneszerzőnek sikerült a Bergendy együttest behozni (előtte évben a Papírsárkány egyik adásába hívtuk be őket Somhegyi Bélával, volt ugyanis egy Papírsárkány c. számuk. Láttam, hogy milyen remek, jó humorú társaság tele ötletekkel, játékossággal). Nem volt nehéz rábeszélni Szabó Attilát, hogy dobja el a bábos-zene hagyományokat és Bergendyék legyenek. Bodrogi meg adott volt. Kész a forgatókönyv, kevés vita után a Dramaturgiai Tanács is elfogadta. A stáb felállt. A mű jó kezekben van. És ekkor a dramaturg félreáll. A szerkesztő megtette kötelességét, a szerkesztő mehet… Miután felmelegítette, megszerette, minden izében ismerte… most már csak azzal segíthet, ha hagyja a többieket és ha jól választott munkatársakat, akkor nem lehet baj.
Hát nagyon jól választottam,
Viszont szenvedtem, hogy már nincs mit tennem, mert mindennel csak zavarnék. Elhatároztam, hogy máshoz kezdek, riporter leszek, vagy rendező, tűzoltó vagy katona... na ezek nem, de valami más. Mert a szerkesztő az jó, de kevés.