1963
2020. július 11. írta: takacsvera46

1963

1963.jpg

Abban az időben mindenhol én szavaltam, a kultúrház megnyitóján is, ahova Benke Valéria kulturális miniszter asszonyt is meghívták. Nagy dolog volt a kis falunak. Először azt akarták a megyeiek, akik valamiért odajöttek és beleszóltak a dolgokba, hogy József Attila Téli éjszaka c versét mondjam. Megtanultam és próbáltam kihozni belőle valamit, ami egy megnyitón, egy falu mobilitásai és a miniszter asszony előtt jól hangzik majd, de nem sikerült.
A végén a helyi vezető engedélyével a Szép Ilonkát mondtam Vörösmartytól. Azt úgyis tudtam már, és azt aztán hatásosan el lehetett mondani. Abban az időben Jancsó Adrienn volt a csúcs a versmondásban. A tévében is lehetett látni, és a rádióban is mindig ő szavalt. Balladákat hatalmas hanggal, hatalmas érzelemmel, és nekem is volt hatalmas hangom, és meggyőződésem, hogy úgy kell verset mondani, szavalni ahogy a Jancsó Adrienn, aki a maga műfajában nagyszerű volt. A tabi kultúrház megnyitóján hatott is Szép Ilonka szomorú története. A Weisz bácsi bekiabált, hogy brávó tabi gyökér! Még a miniszter asszony is elmorzsolt egy könnycseppet, mikor ottmaradt megcsalatva szegény leány. Hát jászaimari nem lehetett jobb Antigoné szerepében, mint én szépilonkaként a tabi kultúrház megnyitóján.
Aztán két évvel később, a kimittud előválogatáson, ahol mint a megye legjobb szavalója indultam, a Szép Ilonkával. A megyeiek már izgultak, hogy jön ez a lány, hát ez nagyon jó lesz. Karácsondi Miklós, a tv szerkesztője hevert az első sorban elnyúlva, unott arccal, evett valamit, aztán egy lánnyal duruzsolt, a második versszaknál leállított, olyan undorral, amilyent addig még nem láttam, azután is ritkán. Ennyi, neki ez a jancsóadrienes nem jött be. Mondták neki, hogy mondok mást, mondjam el a halálratáncoltatott lányt. Hát attól majdnem elhányta magát.
Fülem farkam lógatva ballagtam kifelé, amikor a kaposvári vezetés utánam küldte a tabi járási kisz titkárt, jöjjek vissza, mert a megyeiek meggyőzték a tévést, tudok mást is, hátha megváltoztatja a véleményét. Visszamentem. Látni kellett volna a tévés arcát - na, már megint ez, - na jó, mondja! Radnóti Miklós: Levél a hitveshez. Ez volt a másik sikerdarabom. Visszafogott, befelésírós, eszköznélküli előadásmód. Néhány sor után azt mondta, hogy rendben, jöhet. A megye megnyugodott. Mert a megyének nagyon fontos volt, hogy somogyi is legyen a középdöntőben... és én voltam a favorit.
De a középdöntőre, Pécsre nem mentem el, pedig autót is küldtek értem, amikor kiderült, hogy nem vagyok ott a tévé adás helyszínén, de nem tudtam menni, megnémultam, hangszálgyulladásom lett aznap reggelre.
Azóta hiszek a szomatikus betegségekben, hogy ennyire komolyak, hogy nem tud megszólalni az ember, tényleg, csak mert igazából nem akar még egy megaláztatást, mindenki szeme láttára, a tévé képernyőjén. Persze lehet, hogy nyertem volna, jobb voltam, mint aki nyert, haha. Nem tudhatod ha még megpróbálni se mered! haha

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvankepev.blog.hu/api/trackback/id/tr7115987556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.