1964
2020. július 11. írta: takacsvera46

1964

1964.jpg

Jelentkeztem a színművészetire. Főleg Piroska néni unszolására, azt mondta, meg kell próbálni. Nélküle nem mertem volna. Készültem, de nem igazán. Odamentem, a nagynéném csinált kosztümöt, a felvételi napján lett kész, Kanizsáról hozta az apu, a múzeumkertben találkoztunk, ott adta oda, ott valahogy át is öltöztem, mentem a Szentkirályi utcába. Valamelyik Júlia monológot mondtam, hiteltelenül, hisztisen, teátrálisan. A Hamletet tudtam végig, de nem mertem beírni, pedig lehet, hogy azzal sikert arattam volna. Persze nem vettek fel, nem is bántam. Ahogy ott a főiskolások viselkedtek. Odajöttek megnézni a kis jelentkezőket és megjátszották a nagy művészt. Egymás ölébe ültek, és csókolóztak, ott mindenki szeme láttára. Valószínűleg tudták, hogy őket is zavarta volna felvételező korukban. Egyik fiú azt mondta, hogy ez igen, ez az élet. Ma nagynevű politikus. Volt. Egy darabig, már visszavonult. Később a bölcsészkarra is együtt jártunk. Őt se vették fel, azt mondta, nem is baj. Én is azt mondtam, nem is baj, aztán mentem a bölcsészkarra felvételizni.
Vidéki voltam, ez jó pont volt, lány, az rossz pont, a kiszben aktív, ez jó, vizsgázó típus, ez is használt. Magabiztosnak látszottam. Kitűnő érettségivel sokan rendelkeztek, úgyhogy az nem számított. Főleg nem egy falusi gimnáziumban szerzett kitűnő. Az irodalomtanár kérdezgetett, olvastam e mást, mint ami a tankönyv. Persze nem pöttyös regényekre gondolt. Piroska néni áldásos működése folytán tudtam néhány címet. Tanulmányokat Az ember tragédiájáról, amiket egyáltalán nem értettem, azért mégis, fel lehetett sorolni. A felvételiztető Tanár kérdezte, hogy Lucifer milyen figura a Tragédiában, mondtam gonosz, az ördög maga. Ettől ideges lett, mert ő már akkor ahhoz a réteghez tartozott, akik Lucifert máshogy értékelték, és a kíváncsiság és tudás, a haladás egyik figuráját látták benne, a konzervatív istennel szemben, aki tilt és rendelkezik. Fogalmam sem volt miről beszél. Pedig a tanulmányban benne volt, a Piroska néni tudta, mit csinál. Így is jó pontnak számított, hogy abban a kis faluban hozzájutottam ilyen könyvekhez. Valami hatott, lehet, hogy a kiszes megbízott már a jövendő kisztitkárt látta bennem. Nem tudom. A barátnőmet, aki kb. ugyanazokat tudta, mint én, nem vették fel. Persze engem se mindjárt, hanem előfelvétellel. Rövid távú kísérlet volt, de szerintem hasznos. Azt jelentette, hogy egy évig dolgozni kell, aztán lehet egyetemre menni, illetve azonnal nem lehet, hanem tavasszal van valami rosta, s addig is konzultációra kell járni havonta. Végre valamiben szerencse volt, hogy vasutasok voltunk, így nem jelentett gondot a menetjegy ára. Úgyhogy egy kis faluban dolgoztam óvónőként és a zajos fővárosba jártam havonta egyetemi konzultációra. Nagy dolog volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvankepev.blog.hu/api/trackback/id/tr9015987652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.