Amikor kellett valami, akkor az hirtelen kellett. Most is szeptember végén felmerült, hogy kellene karácsonyra valami klasszikus, megható, nem sok szereplős. Valami. Akármi. Hát jó valami. Én nem nagyon voltam oda soha a megható karácsonyi történetekért, a kis gyufaárus lányt ki nem állhattam, volt még az a Móra, amikor odafagy a gyerek lába a templomban a márványhoz. Semmi jó nem jutott eszembe. Reménykedve felhívtam gimnáziumi barátnőmet, Kaszás Marit, aki Tabon könyvtáros és mindent olvasott és mindenre emlékszik, neki biztos van ötlete. Tényleg volt. Jókai. Melyiket a kilenc közül? Kilenc gyerek, két felnőtt, jó lesz és a történet is megható és karácsonyi.
A főszereplő gazdag úrra megvolt a jelöltem, Honti György, Jókaihoz való savanyú arc és remek színész. A másik főszerepre a suszter mesterre először Kaszás Attilát gondoltam, de nem ért rá. Akkor beugrott a tutti jó megoldás Szabó Győző! Csak néztek rám, jó lesz egy ilyen komolyba? Miért? Jó színész, jó lesz. Felhívtam. Azt kérdezi mindjárt, hogy az a takácsvera vagyok –e? Remélem, mondtam. Örömmel vállalta és jó lett.
Nem volt könnyű a gyerekszereplők válogatása, felkészítése a kevés idő miatt és a legnehezebb volt csecsemő kiválasztása.

Hideg, havatlan tél eleje volt, de forgatni kellett, hogy karácsonyra meglegyen minden. Műhó, lovak, örökölt de szép díszlet - nem sokkal előbb forgattak egy Szabó Magda történetet, annak a díszletét örököltük, így majdnem ingyen volt, korban stimmelt, szép volt. Megvoltak a gyerekek, színészek, működött a vásár, minden jó volt csak a legkisebb gyerek a csecsemő, aki pedig kulcsfontosságú a történetben, ő nem működött  Steinhauser castingdirektor hordta elém a szebbnél szebb csecsemőket, tetszettek, de mindegyikkel volt valami baj, főleg akkor bömböltek, mikor nem kellett volna, vagyis mindig. Egy csecsemő csak azt csinálja, ami éppen neki jó vagy rossz, de csinálja, nem idomítható, nem formálható még annyira sem, mint egy kismacska.
Próbáltuk bábuval helyettesíteni, amikor lehetett, de egy ilyen sokgyerekes  fogatásnál az ilyen kötöttségek sokat ártanak a laza és természetes stiíusnak. mit tegyünk? Csinálni kell.  Már három napja forgattunk, már majdnem feladtam, amikor véletlenül megjelent az egyik szereplő kisgyerek anyukája karján egy csecsemővel, vagyis a mi szereplőnk kistestvérével.  A fiú az ölébe vette, minden működött a kis csecsemő otthonosan és boldogan érezte magát testvére karjában... hiába válogattunk, a legfontosabb elkerülte a figyelmünket. Házi csecsemőt kell alkalmazni. A megoldás csupán annyi, hogy korábban is bejöhetett volna az anyuka a kisöcsivel és akkor nem kellett volna újraforgatni néhány jelenetet. Mennyire evidens így utólag és miért nem jutott eszünkbe? Miért, hát miért?