A képet a Benedek tanár bácsi készítette a dicsőségtáblára. Abban az időben az, hogy templomba és hitanórára jártam egyáltalán nem ütközött azzal, hogy lelkes úttörő, sőt őrsvezető voltam. Jó vasárnapi elfoglaltság volt templomba járni, a karzatra eleinte, ahol még fujtatni is lehetett az orgonán, bár engem nem nagyon engedtek, mert hamar kifáradtam és nyávogott az orgona miattam. A legjobb elől állni, mert onnan jól lehetett látni a ministráns fiúkat. És izgulni, hogy hátha az éppen aktuális Ő is kijön. Ez évben új pap jött a parókiára. Büntetésből került a kis faluba. Ez nem béke pap! - mondták a szakértő öregasszonyok. Prépost Úrnak kellett szólítani. Kemény tekintetű, szigorú, nagytudású jezsuita. A hittan órák ettől fogva nagyon érdekesek lettek. Történelmi háttérbe helyezte el a biblia eseményeit, úgy beszélt róluk, mint megtörtént és tudományosan igazolható eseményekről. Azidőtájt éppen régésznek készültem, ez nagyon fontos tudás volt számomra. Izgalommal mentem a hittan órákra. A baj húsvét után következett be, Az volt a helyzet, hogy a katolikus szokásjog szerint minden évben legalább egyszer áldozni kell, de ezt én az első áldozáson történt malőr miatt (elájultam az elején az éhségtől) minden évben újra elmulasztottam a kötelező áldozást, ugyanis el kellett volna menni gyónni, ott magyarázkodni az ájulásról és valahogy nem vitt rá a lélek, olyan megalázónak tűnt. Pedig ezt a szót nem is használtam akkor még. A Prépost Úr is megkérdezte húsvét után, hogy miért is nem látott a templomban az áldozók között. Eddig mindig azt szoktam mondani, hogy a húsvétot a nagymamámnál töltöttem, Kaposváron, és ott áldoztam. Valahogy a nagytudásút annyira tiszteltem, hogy nem akartam neki hazudni, meg akartam szabadulni ettől a tehertől, meg különben is az úttörő mindig igazat mond. Megmondtam, hogy nem áldoztam, és már így van ez első osztály óta.
Úgy, akkor tessék a sarokba menni! - mondta a nagytiszteletű magából kikelve. - Ki? Én? Én menjek a sarokba? Én, aki kint vagyok a dicsőségtáblán, és őrsvezető lettem nemrég, és mindenből ötösöm van, én menjek ki a sarokba? Szégyenszememre! A hittan órán? És miért, mert megmondtam az igazat? Amíg hazudtam sose volt semmi baj.
A sarokba ki kellett menni, de a sértett önérzet akkorára növelte bennem az elhatározást, hogy soha többet nem mentem hittanórára se, templomba se. Szakítottam az egyházzal.
Aztán egy földrajzórán az Irányi tanár bácsi elmagyarázta, hogy a tudósoknak fogalmuk sincs, hogyan keletkezett a világ, van ilyen elmélet és van olyan, szemben azzal, hogy Isten úri jókedvében rászánt 7 napot és összefabrikálta az egészet. Sutba az egyházzal! Tudós leszek és megfejtem a titkot. 11 éves voltam!