Kártyabarátságok
Volt egy hagyományos bridge és munka barátságunk, rendszeresen közös vacsora, hol itt, hol ott. Jó volt, mert készülni kellett, kirukkolni valami finomsággal, utána kártya, a fiúk nyertek, én rosszul és lelkesen játszottam, kevés duma, csak egy egy fontos mondat:
- Hol a papagáj?
- Jajj, összecsapódott a rajzmappa és lepréselte
- Rémes
- Három szan
- Szerintetek lépjek be a pártba, az igazgató kapacitál
- Három káró
- Jövő héten költözünk, legközelebb már az új lakásban találkozunk
- Négypikk
- Öt szan
- Láttátok tegnap a tévében? el sem hiszem, hogy ilyen tehetségtelen lehet valaki
- Robber!

A másik kártyabarát családdal a vállalati üdülőben, Hajdúszoboszlón jöttünk össze. Nyaralni mentünk. Vagyis inkább anyósomat vittük el, hogy mozduljon ki és biztos jót tesz neki a gyógyviz.
Hajdúszoboszlón nem volt semmi. Az üdülőben látásból ismert kollegák, akik szintén unják magukat és nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Volt lengő teke, meg tv.
Egyik este unalmas tévé műsor bámulása közben odajött egy nő, látásból ismertem a közművelődésről.
- Nem akarnátok holnap eljönni a Hortobágyra kirándulni?
- Persze, örömmel.
A 9 lukú hídnál levő étteremben halat majszoltunk, amikor elhangzott az újabb sorsdöntő kérdés.
- Szoktatok kártyázni?
- Nem, csak bridzselünk
- Háááá - visitás, bekapkodott ebéd, és attól kezdve minden megváltozott. A rövid étkezések kivételével kártyáztunk, vagyis bridzseltünk, ami nem ugyanaz.

Ezzel a családdal egyszer Ciprusra is elmentünk, ők nagyon mozgékonyak, ügyes kedvezménykikutatók és vállalkozó kedvűek voltak, mi nem. Rádumáltak. Akkor még nem volt divat Ciprusra menni. A tévében elterjedt, mennyire jól megy, Ciprusra járunk! még 10 év után is egy ritkánlátott kolleganő boldogan kérdezte: - na merre, milyen egzotikus tájon járatatok a nyáron? - már külön éltünk, s azóta sem mentünk sehova... de ami egyszer berögzül, az ott marad.