Az AHOLTUDSEGÍT a harmadik Dongó film volt, már beállt a sorba Gaskó Balázs, már adtak színes nyersanyagot, már tudtam néhány buktatóról, és szerencsésen álltak a csillagok, a film összejött. Burleszk egy őrs viszontagságos életéről, amikor teljesíteniük kell a 6. pontot: „az úttörő ahol tud segít” Nagy igyekezetükben, s mert mindent szószerint vesznek, hát balfácánságok sorát követik el, mígnem észrevétlenül, s mert alapjában rendes kölykök, még segítenek is. Ha nem egy őrsről szól, akik piros nyakkendőben rohangásznak, hanem egy amerikai templom cserkészcsapatáról, máig sokat vetített sikerfilm lenne, de annakidején azért nem tetszett, mert kigúnyolta az úttörőszövetség eszmeiségét, ma meg az a baj, hogy az úttörőszövetség eszmeisége jelenik meg a filmben. Mit tehetünk, ez van.
Lekezelték és lehümmögték a filmet a kőszegi gyerekfilmfesztiválon is. A nevesebb kritikusok egyszerűen meg se nézték. "Megint egy úttörő marhaság" mondta egyikük és csörtetve kivonult dohányozni. A gyerekek körében nagy sikert aratott. A főszerkesztő - ma már tudjuk - jó ízlésű és okos főnök, benevezte a filmet a Plovdivi Nemzetközi Dramatikus TV filmek fesztiváljára. Ezen a világ minden kiemelkedő televíziója részt vett.
Nagy delegációval mentünk, jöttek a drámaisok is, akik a belső tévés ranglistán a gyerekszerkesztőségnél sokkal magasabban voltak. Az ő delegáltjuk volt egy nagy öreg, Sipos Tamás boksz és lóverseny szakértő és ezek mellett persze remek dramaturg. Sipos annak a régi művészvilágnak az ittmaradottja, akik még tudtak élni, lumpolni, minden pletykát ismertek, lazák voltak, önsorsrontók és mindemellett kiválóan gyakorolták a szakmájukat. Valahogy itt maradt ebben a felemás televízióban, és most, mint zsűritag ment Plovdivba, és tudta mi a dörgés. Ismerte a nemzetközi mezőnyt, régi fesztiválozó volt. Látásból engem is ismert, de nem voltam fontos, hát nem tartott fontosnak, de itt látott, és hogy vittem filmet, valamiért felkeltettem a érdeklődését, így megszólított már a repülőn.
- Jó a film?
- Nézze meg!
- Nehogymár, mondja meg, jó a film?
- Jó
- Akkor jó. Nyeretünk vele valamit.
És előadott egy olyan variációt, amit nem tudok követni azóta se, de ami a különféle lobbikörök és táborok (a béketábor legyőzhetetlen) összefüggései, fonódásai és érdekérvényesítési gomolyításairól szólt, és a vége valahogy az volt, hogy drámai műfajban tavaly elismertek, abban nem érdemes erősködni, de a gyerekműfajban igen, bár a fődíjat nem kaphatjuk meg, mert azt tavaly keleti film nyerte, akkor idén nyugatinak kell, de különdíjra van esély, persze remélem jó a film. Jó a film? Persze.
Féltem nagyon, a vetítés közepén ájultam le a vetítőterembe, ahol azt hallom, hogy kacagnak, minden poént vesznek, Sipos Tamás nem ült bent a vetítésen, de megnyerette a díjat. Amit aztán nem tudtam átvenni, mert az akkreditációm egy nappal korábban véget ért és haza kellett jönnöm a díjkiosztó ünnepség előtt.