Addigra már nagyon nagy divatja volt a különféle tanodáknak, amik vagy színésznek képezték a jelentkezőket vagy drámajátékos foglalkozásokat tartottak, hogy a gyerek könnyebben alkalmazkodjon a környezetéhez, szülők befizették a tandíjat, remélve hogy az alkalmazkodni nehezen tudó, vagy túlságosan zsizsegő gyereken javítanak és aztán vagy színész lesz vagy nem, mert ezek a tanodák igazándiból mégiscsak szereplésre tanítottak. A kötelező vállalkozások idejét éltük, tehát nekünk is volt a Kölyökidő Tanodánk, de nem így hívtuk, mert amikor alakult éppen rosszban voltunk Edit barátnőmmel, aki fűt fát nagyharangot mondott rám, később mikor újra barátnők voltunk mindenki csodálkozott, de én nem hallottam a fűt fát harangot, meg egyébként is az Edit része volt az életemnek felesleges haragszomrádokkal nem foglalkoztam. Két alfa nő azért nehezen fér meg és nincs más választás, főként ha szenvedélyesek, az egyik még jobban, mint a másik.. na nem is érdemel ennyi szót, a lényeg, hogy éppen rosszban voltunk Editkével és szólt az egyik főnök, hogy ne hívjam a tanodát Kölyökidő Tanodának, mert Edit ha feljelent akkor megnyeri… értem, akkor mi legyen? Legyen TV tanoda! Ezzel nem lehet feljelenteni, a tévé sem tud beleszólni, mert a TV az Takács Vera. Arról, hogy úgy hangzik mintha televízió lenne nem tehet senki. Már a gimiben a fiúk egy része tévének hívott és anyukám mindig elmerengett, hogy milyen érdekes, hogy Verának nevezett és a Takács Vera az TV lett egy idő után. Szóval volt egy tévé tanodám, amibe azt kellett volna átmenteni, amit a kölyökidő hét éve alatt a gyerekekkel csináltam, mindig amikor valamilyen szükséges feladatra kiképeztem őket úgy, hogy ne tudjanak arról, hogy kiképzés alatt állnak. Ez nagyon jó volt és hatásos, annyira hatásos, hogy később, amikor a műsorból már kivénültek a szakma mellett maradtak és az aktuális munkáknál meg stábtagként segítettek, amit már aktív korukban is gyakorolhattak.
Közben már olyanok is jelentkeztek a Tanodába, akik nem szerepeltek semmilyen műsorban, ahogy néztem nem is választottam volna be őket, de a szülőnek volt pénze és a drámások sok jó játékkal jót tettek a gyereknek, aki jól érezte magát, de azért igazából benne szeretett volna lenni a tévébe’. Azért zavart engem, hogy hitegetjük a gyereket, de ez már egyre inkább másféle világ volt. Lassan a gyerekek kedvenc műsora a VALÓVILÁG lett és a tv tanoda kimúlt.
Mellékes: Azért furcsa, hogy 1946 -ban, a kanizsai nagypapa házába beszállásolt szovjet parancsokság rádiós tisztje egy Vera nevű százados olyan sokat segített a beteg nagymamának, s annyira figyelmes és kedves volt, hogy naponta befonta a nagyon fiatal, kislánynak látszó majdani Anyukám haját, hogy még inkább kislánynak nézzék és ne bántsák amikor kénytelen elmenni a kórházba, ahol dolgozott és ez annyira jól esett az Anyukámnak, hogy a századosnő után Verának nevezett el. Így lettem Takács Vera vagyis TV …persze igazából Veronikának neveztek el, mert a Vera az zsidó név mondta hisztérikusan a keresztanyám, aki ellopta a keresztanyaságot Anyukám legjobb barátnőjétől, aki sírt emiatt napokig... ja és fogalmam sincs a lopós nagynéninek miért volt olyan fontos a keresztanyaság, rám se nézett utána soha.
A bejegyzés trackback címe:
https://hatvankepev.blog.hu/api/trackback/id/tr7715991140
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.