A kép egy akadályversenyen készült. Próbaverseny. Szeptemberben. Ezután avattak úttörővé bennünket. Nagyon büszkék voltunk, hogy most már mi is az úttörők nagy csapatához tartozunk, úttörőnek lenni az már komoly, nem holmi kisdobos, aminek a nevében is benne van, hogy kis. Az úttörő az mindig igazat mond, és mindig segít, és a haladást képviseli minden körülmények között, és úttalan utakon tör előre, és mindig jó a kedve, haliho... Ötödikesnek lenni amúgy is izgalmas volt. Minden órára másik tanár jött, oroszt is tanultunk, ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!, de csak egy darabig készültünk több ember lenni, mert valami történt, és már nem tanultunk oroszt, lukas óra lett helyette. Hazamentem és kivágtam az orosz könyvemből a szebb képeket, mert azt mondták, nem kell már többet. Az anyu megszidott, hogy úgy odavoltam az orosz tanulásért, akkor most hirtelen miért vágom ki a képeket, teszem tönkre a könyvemet. És ha újra kell? Dehát azt mondta a tanítónéni, hogy soha.. Jó, de mindig oda voltál a könyvekért, most meg rongálod. Elszégyelltem magam. Addigra már alig maradt valami az orosz könyvből. Egy napig nem mentünk iskolába, mert harcok vannak Budapesten. Mondták. Forradalom! A rádióban egy nő mindig azt visította, hogy 'mentsétek meg lelkeinket'. A felnőttek ezt hallgatták és féltek. Én csak akkor féltem, amikor az állomáson, a sínek között könyveket égettek. Az ablakból néztem. A sínek között a máglya. Égnek a könyvek. Az Anyu azt mondta, hogy ez nem jó. Ezek tegnap még éljeneztek, és tapsoltak, most az öklüket rázzák, égetik a könyveket, holnap ki tudja mit csinálnak.
Másnap a csillagot verték le a gyárról.
A vörös csillagot, ami "sohse hull le...
Nap, Hold, Vénusz lehullott régen
S ő dölyföl a keleti égen." Ady vers. Tudtam kívülről.
Aztán újra mentünk iskolába, és egyik nap egy csomó tank vonult át a falun, beköltöztek a szomszédba, a gyurgyókapusztai laktanyába. Szovjet laktanyába. Később mindig klubdélutánra jártunk oda, az ottani gyerekekhez, a barátság erősítése miatt. Az ott lakó szovjet tisztek gyerekei voltak. Jó volt. Táncoltunk is. És a katonák mindenféle készüléket adtak el a falubelieknek. Mi is vettünk egy lemezjátszós rádiót, igaz csak hosszúhullám, meg közép volt benne, így csak magyar meg orosz adókat lehetett hallgatni, de a lemezeket szépen lejátszotta. Aztán feljelentettek, és rengeteg vámot kellett fizetni. Mások persze megúszták.