Abban az időben nagyban dúlt a filmes - tévés ellentét.
Merthogy a filmesek az igaz művészek, a tévések a tehetségtelen iparosok.
A tévések meg azt mondták, hogy a filmesek nagyképű majmok, és a tévések egy új művészeti ág felkent papjai. A kezdetektől dúló vita ebben az időben élesedett igazán, mert a filmesek rájöttek, hogy a tévé nemcsak ellenség, (sőt), hanem olyan hely, ahol könnyű munkával, mellesleg jó pénzt lehet keresni. Ugyanis ahogy a tévé fejlődött, egyre több műsor készült, nem volt elég a belsős státuszban lévő munkatárs. Szükség volt külsős munkatársakra, és az a furcsa helyzet alakult ki, hogy ugyanazt a munkát, ha külsős, filmes, színházi rendező végezte el, akkor ő sok pénzt kapott érte, a belsős tévés pedig a fizetését és némi, - ha a főnökség úgy látta – prémiumot.
Ráadásul a prémiummal a belsős munkájának minőségét jutalmazták, míg a külsős filmgyári, színházi rendező akármilyen ócskát csinált ugyanazt a nem kevés pénzt kapta meg érte.
Így a tévé ellen továbbra is tüzet okádó filmgyári rendezők elkezdtek beszivárogni a tévébe. Mire a benti, valóban tehetségesek feléledtek, már azt látták, hogy míg az fel sem merül, hogy ők filmhez jussanak, a filmesek eleszik a kenyerüket, és a tévéből élnek jóformán.
A filmesek egy része – nekik maximális tisztelet, - ha már itt volt, rendes és tehetséges munkát tett az asztalra, a másik részük szégyenpírral az arcán ült a tévéstúdióban, legszívesebben nem is látszott volna, annyira szégyellte, hogy pénzért ilyen alantas munkát végez, és voltak, akik nagyszájúan, mellüket verve vállalták, hogy most itt eladják a tehetségüket!
Nekem is jutott ilyen nagy művész, nagy álomtervekkel, lila ködös elképzelésekkel, de hát azért van annyi főnöke az embernek, hogy 3 évnyi rutinnal a háta mögött könnyedén kijátssza őket egymás ellen. Így sikerült a saját elképzelésemet átverekedni, és a lila filmgyáritól hamar elbúcsúzni. Különben nagyon kedves fiú volt, azt mondta, hogy most az a menő a filmgyárban, hogy a rendezők fiatal tévés szerkesztőket választanak szeretőnek. Kicsit nyersen ugyan, de gondolom arra utalt, hogy én pont megfelelnék. Neki. Nem jött össze. Persze azért mondhatta volna szebben, kis lovag...
