1953
2020. július 11. írta: takacsvera46

1953

1953.jpg

A Balatonon laktunk, Bogláron. Ami nagyon jó hely, mert egyúttal a nyaralás is megoldott. A rokonságnak, ismerősségnek is. Beugrunk az Erzsiékhez. Ott laknak a Balatonon. Csak egy nap, az esti vonattal jövünk vissza. Nem voltunk nagyon gazdagok, nagyon szegények se, disznót is vágtunk, és volt néhány csirke, hogy hétvégén legyen csirke rántva, krumplival ebédre. Én, mint gyerek szerettem, ha vendég volt, mert akkor a szobában ebédeltünk, és nekünk gyerekeknek a folyosón csináltak macskaasztalt. A szomszédékhoz sose jöttek vendégek, mert ők kiadták az egyik szobájukat jó sok pénzért a nyaralóknak. Mi meg mégse kérhettünk pénzt a rokonoktól, barátoktól. Azért nem lehetett az nagy buli a szülőknek, mikor annyi vendéget kellett etetni, hogy a gyerekeknek csak a folyosón, a macskaasztalnál jutott hely. Azért néha hoztak valamit. Egyikük, aki pedig nem is volt közeli rokon, két vég pöttyös anyagot hozott, egy piros fehér pöttyöset, és egy fehér piros pöttyöset. Ez a pöttyös anyagos rokon egy szövetboltban volt kiszolgáló, és nagyon sokat lopott, vagyis annyit, amennyit, de az volt a helyzet, hogy régen az övék volt a bolt, amit államosítottak, és most ő ott eladó lett, és azt gondolta, a bolt még mindig az övé. Mint ahogy tényleg, hiszen minden a munkásoké, tehát az övé.
A baj akkor lett, amikor ezek, a nem túl közeli, ám szemérmetlen rokonok, üzentek az egyik a kalauzzal, hogy mondja már meg, a takácspistának hogy a Margitkáék üzenik, hogy jönnek, és a Klára néniéket is hozzák. Pár napig maradnának. Nahát ez volt a vég. Klára néniék akkor jöttek haza a Hortobágyról, ahova ki voltak telepítve, és most nyaralni akartak egy kicsit. Persze nálunk. Hiszen mi laktunk a Balaton mellett, és ennyit megtehetünk. Az Anyu sírógörcsöt kapott, hogy ezt már nem bírja, ennyi emberre főzni, és kiszolgálni őket, és miből? Meg még az kéne, hogy kirúgják az aput a vasúttól, hogy fogad, sőt nyaraltat kitelepítetteket, pont most, amikor főnöki tanfolyamra jár Pestre, nem elég, hogy a család horvát származású, meg osztrák, meg. Az lett vége, hogy mikor megjöttek, nem voltunk otthon, illetve otthon voltunk, de úgy csináltunk, mintha nem lennénk otthon, bezártuk a lakást, és elbújtunk a kanapé mögé, és eloltottuk a villanyt.
Azt nem tudom, hogy a bezárt és sötét lakásban miért kellett a kanapé mögé bújni, de mi az anyuval ott kuporogtunk és hallottuk a kopogást, dörömbölést. Aztán elmentek, és szerencsére, örökre megharagudtak.

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvankepev.blog.hu/api/trackback/id/tr7615986196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.