1978
2020. július 11. írta: takacsvera46

1978

19.jpg

Egy kis ideig új szelek fújtak az Úttörőszövetségben. Régi egyetemi kollégám és barátom Trencsényi Laci, egy nógrádi kisfaluban eltöltött több éves tanítóskodás után feltöltődve és energiákkal telve az Úttörőszövetség közelébe került és rábízták, hogy a nyáron az ő koncepciója szerint szerveződjön meg a csillebérci nagytábor programja. Olyan nyári tábort akart létrehozni, ahol nem a zászlófelvonás és a formaságok, hanem kreatív feladatok, okos játékok adják a tábor lényegét. Engem is meghívott a Vörös Csillag altáborba, gyerekkorom egyik nagy kudarcának helyszínére. Most siker és meghatározó élmény kerekedett ebből az alternatív táborozásból.
Filmes altábort vezettem, az egész altábor egy filmgyárrá változott, s mivel azt gondoltam a gyakorlat teszi a mestert, hát nekiláttunk valóban filmet készíteni. Ahogy kell. Szabályosan. Koncepció, pályázat, forgatókönyv, szereplőválogatás, díszletépítés, forgatás, vágás… Ugyan a VHS- t már kitalálták, de nekünk még nem volt, szuper8 -as filmre forgattunk.
Szerencsém volt. Ahogy minden közösségben itt is vannak hangadók, s az én hangadóim debreceni 15 éves fiúk, akik lelkesen vetették magukat a munkába. Egész éjjel dolgoztak, megnyerték a forgatókönyv pályázatot, stábot alakítottak helyszínt kerestek, nagy szereplőválogatást tartottak. lelkesek voltak, tele ötlettel és tehetséggel, rengeteg energiával. A tábor után hetekig magam is szikráztam, annyi erőt kaptam tőlük. Egyben biztos lettem akkor: a gyerek mindent tud már 15 éves korára amit tudnia kell, csak még nincs lehetősége a gyakorlatban megmutatni ezt a tudást és mi felnőttek mindent megteszünk, hogy elhitessük vele, még sokat kell tanulnia. Na persze, hogy elvesszen az eredetiség és elbizonytalanodjon az újat akarás.
Sajnos hamar elmúlt az úttörőszövetség bátorsága, és a belső csatározások eredményeképp nem ez a kreatív, gyerekbarát vonal nyert a vezetőválasztáson. Ami akkor kezdődött máig nem tért vissza. Már Úttörőszövetség sincs régen. Legalább mi, akik ott voltunk, okultunk.

Azóta már tudjuk, nem az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvankepev.blog.hu/api/trackback/id/tr5715990078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása