Ebben az évben még elkészült egy játékfilmünk. Kétszer 50 perc lett a végeredmény. Csináltunk adásonként 10 - 10 percet. Izgalmas volt. Egy tanár és a diáklány szerelme. Már egy új gyerek csapat szerepelt, jövőbeni sztárok, szépek, okosak, összeillők, lazán és természetesen mindenféle színészkedés nélkül adták magukat. Ha akkor már évadokban számoltunk volna, indulhatott volna egy teljesen új évad, amit ráadásul már nyugodtan készíthettek a nagyra nőtt kölykök, minden szakmára volt „szakemberem” A hét év alatt, akinek volt affinitása hozzá, nemcsak a műsorvezetésbe tanult bele, hanem a szakma egyéb fortélyait is elleste, felnőttként is maradt vágó, rendező, producer, riporter, műsorvezető. De nem lett új évad. Biztos mindenkivel van olyan, hogy valamiről, amit csinál, pontosan tudja, hogy baj lesz belőle, de amikor nem fér a bőrébe és csakazértis megcsinálja azt, amit tulajdonképpen nem kellene, de mégis kell. Hát így voltam én a Jégpályák lovagjával. A sztoriban egy tv forgató csoport áskálódott személyes indítékból a főhősök szerelme ellen, s az ő történetükbe beleszőttem a valóság elemeit, a valódi tévé valódi gondjaival és csak a hülye nem látta a párhuzamot...
Igaz nem csodálkoztam amikor meglett az eredménye..
Akartam szabadulni a biztostól, vagy azt akartam, hogy az elkerülhetetlen vég mégis inkább az én akaratomból történjen meg, következzen be és nem azért, mert a sors vagy mások úgy akarják. Kirugattam magunkat mielőtt kirúgtak volna
Beírtam, pletykákat, aztán az történt, hogy a Jégpályák forgatása közben a közszolgálati királyi magyar televízió gyerekszerkesztőségében új vezetés alakult, akik értették a pletykát, azonnal megszüntették a Kölyökidőt mondván, hogy nem modern, nem korszerű, nem hiteles, nem kell. Magam is úgy gondoltam, hogy a műsor kifutotta magát és azt terveztem, hogy a 250. adással megünnepelve mi magunk fejezzük be elegánsan, de erre már nem került sor, dühösen lesöpörtek. Sőt ugyan hivatalos felkérésünk volt a gyereknapi élő adás elkészítésére, a forgatókönyv is megvolt, de minősíthetetlennek minősítve 10 nappal adás előtt kidobták, újat készítettek, nem tudom milyen lett, mert nem láttam, nagyot nem ütött az legalább kiderült mert nem jutott el a visszhang hozzánk.
A történethez hozzátartozik, hogy akik így ki voltak ránk akadva Ők a kölyökidő tágas stábszoba mellett levő kis szobában ültek, kevés munkával, sok ottléttel és nagyon nagyon idegesítette őket, hogy ez a sok gyerek hangos, visítozik, ugrál, ordít néha énekel, de mindenképpen zavarja a csendes elmélyült munkát. És én nem csitítottam őket le.
Azért az nagyon szomorú, hogy ezzel elkezdődött a gyerekműsorok leépülése nem a gráciáknak, hanem a körülményeknek köszönhetően.