1998
2020. július 11. írta: takacsvera46

1998

1998.jpg

Attila halálának az éve, már évek óta nem laktunk együtt, de a barátság szinte jobban működött,mint annak idején. Beteg volt, tudatos beteg, valamikor az évtized elején az egyik kötelező tüdőszűrésen, ő soha nem szalasztotta volna el, találtak valami kis foltot a tüdején. Lehet, hogy csak egy légy szarta le a röntgen képernyőjét, de nem nyugodott, visszament, nézték és megtalálták. Mindig megtalálják, ha nagyon sokat nézik. Ez egy kis piszok a tüdőn, nem kellene dohányozni, de dohányozni meg kell, mert mi marad, ha még az sem. Aztán már minden ekörül forgott, egyre rosszabb lett, sok vizsgálat, kezelés, mindenféle, az unokaöccs aktív közreműködésével és nagyon sok pénzért Amerikából hozott különleges gyógyszer, amit direkt rá alakítottak ki, és mindent rendbehoz, aztán egy idő múlva a diagnózis mégis az, hogy operáció, a legjobb barát sebész még a fiatalkorból csak széttárja a karját, akkor már mindenfele daganatok a vastagbélben, a tüdőben, aztán a végén az agyban, már látomások, kéri hogy gyorsan menjek haza és le a pincébe mert kezdődik a bombázás, háborús emlékek jöttek elő, és aztán vége. Abban az évben nagyon erős csillaghullás volt, azon a napon hajnalban rengeteg hullócsillag zuhogott le, és akkor halt meg, hogy ne legyen könnyű az útja át a hulló csillagokon, a kívánságokon, a megnem valósult álmok sokaságán. Pedig sokmindent elért, sikereket, elismeréseket, de nem könnyen, mindig harcolni kellett a diploma nélküliséggel, a mások lenézésével, mégis az osztály vezető munkatársa volt mindenki figyelt a szavára... de hiába, máig siker a Le cipővel mégsem mert élő szereplős filmekbe kezdeni, pedig rajta múlott, hogy sorozatban gyártsa őket. .. ahogy a bábokat. abban utolérhetetlen volt. Bak volt nem tűrt megalkuvást magával szemben se. A felhőtlen örömöt nem ismerte. Gazdag élete volt. maradt utána egy csomó fénykép, videók, olyanok is amiket nem kellett volna látnom. Sokáig kijártam a sírhoz - urna dobozhoz - elszívtam egy cigit, dumáltunk, aztán már elment ebből a világból, már nem mentem, de barátok voltunk, mindenhol írom hogy mennyire sokat érő, tehetséges.. de őt már nem érdekli, már máshol van remélem megtalálta amit kell és ott több mosoly jut neki, olyan, mint a képen, amit én mixeltem Süsüvel, igazából szeretett bábszínészét öleli egy vidám munka közben, de az mindegy, jellemző a kép, igaz, mégha nem is valódi.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hatvankepev.blog.hu/api/trackback/id/tr6615991054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása